Első olvasásra talán nem is sejtjük mi lehet a kapcsolat ezen tevékenységek között. De elárulom igazán egyszerű a válasz: önkénteskedés. 35 évvel ezelőtt, december 5-ét az önkéntesek világnapjává választották. És hogy miért is fontos ez számunkra? Vajon mit jelent annak, aki segít? És annak, akivel jót tesznek? Ennek járt utána Tóth Angéla gyakornokunk, hiszen sokkal mélyebb tartalmat rejt magában, mint azt talán első olvasatra gondoltunk volna. Gyertek, „hallgassátok meg” Angéla írását ezen fontos témáról.

1985-ben az ENSZ közgyűlése december 5-ét jelölte ki az önkéntesek világnapjának, amely jeles napot mi magunk is itt a KidSpiritnél fontosnak tartunk.

De mielőtt tovább mennénk tisztázzuk, kit is nevezünk önkéntesnek? Tehát azokat a vállalkozó kedvű személyeket értjük ezen nemes szó alatt, akik anyagi juttatás nélkül, szabad akaratukból végeznek közhasznú munkatevékenységet. A téma fontosságáról többedmagammal folytattam eszmecserét, így például Kiszel Sári kolléganőmet is alaposan kifaggattam, hiszen neki nagyobb rálátása van a témakörre, mivel megközelítőleg 10 évet aktívan önkénteskedett.

Sári gyermekkorától kezdve sok szeretetet, törődést kapott a Regnum Marianum szervezettől, sűrűn önkéntesek vigyáztak rá, ezért is döntött úgy kiskamaszkorában, 14 évesen, hogy kicsit vissza szeretne csepegtetni a kapott élményekből, ő is adni szeretne. Így gyermekekre vigyázott, ahol vezető társával mindig hoztak a gyermekeknek egy aktuális témát, ami foglalkoztatta az adott korosztályt, avagy épp részt vett az események megszervezésében. A nomád nyári tábor – szavaival élve – az „év megkoronázásának” számított, miután a gyermekek fizikailag kimerülve, mégis lelkileg feltöltődve tértek haza, miközben megtanulták értékelni az élet apró dolgait, hálásnak lenni, avagy nem magától értetődőnek tekinteni a mindennapinak látszó dolgokat. Sári kiemelte, hogy nemcsak az minősül önkénteskedésnek, ha rászorulókon segítünk, például egy jómódú gyermeknek is hasznos lehet, ha önkéntesség keretében megtapasztalja a nomád életet, szociálisan érzékenyíti a lelkivilágát. Megkérdeztem Sárit, hogy mi motiválta abban, hogy folytassa ezt a tevékenységet, mire ő a gyermekektől jövő pozitív visszajelzéseket, a velük kötött bizalmi viszonyt, a barátságot emelte ki. Sokan a közösségi élmény okán döntenek az önkénteskedés mellett, mivel szeretnének szociális életet élni, új, érdekes, hozzájuk hasonló érdeklődési körű barátságokat kötni. Ebben nincsen semmi rossz természetes emberi reakció, hogy várunk valamit a munkától, Sári szerint azonban a fókuszban az alázatosságnak, önzetlenségnek kell lenni, mivel ez az önkéntesség alappillére. Nem szabad másokkal szemben elvárásokat támasztanunk, kizárólag magunkkal szemben annyit, hogy segítsünk, és elégedjünk meg ennyivel.

Azonban hiába vagyunk teljesen önzetlenek, óhatatlanul új élményekkel, tapasztalatokkal leszünk gazdagabbak. Szociálisan érzékenyebbé tesz minket, fejlődnek a kapcsolataink, személyiség vonásaink. Lényeges, hogyha önkéntes munkavégzés mellett döntünk nyitottan álljunk hozzá és ez kifejezetten fontos, ha emberekkel foglalkozunk. Minden személy más, minden alkalom eltérő lesz, igyekezzünk befogadóak, ítélkezésmentesek lenni, így tudunk majd igazán szívből, örömmel adni.

Barnóczki Zsuzsi kolléganőm is belekóstolt már az önkénteskedésbe, a K&H bank gyógyvarázs mesedoktorok programja keretében, melynek köszönhetően járt a Péterfy kórházban mesét olvasni gyermekeknek. A meseolvasás hamar angolórába torkollt, ugyanis az egyik tíz éves kislány észrevette, hogy Zsuzsi mesekönyve kétnyelvű, az egyik oldal angolul íródott. Miután megtudta, hogy Zsuzsi folyékonyan beszél angolul, megkérte, hogy hadd olvassa ő hangosan a könyvet, hogy Zsuzsi kijavíthassa a kiejtését. Gyorsan egy hullámhosszra kerültek, hamar barátság szövődött kettejük között, végül a kislány még az ágyát is megmutatta, miközben kézen fogva járkáltak a folyosón. Megható, hogy milyen gyorsan jönnek létre közeli kapcsolatok, apró jótettek hatására.

Zsuzsi ezenkívül a European Money Week programban is részt vett, ahol kiskamaszokat tanított a helyes pénzkezeléssel kapcsolatban. Beszélt bankkártyákról, hitelkártyákról, az adósság fogalmáról, és hogyan lehet azt megelőzni. Úgy gondolom, soha nem túl korai megkezdeni a gyermekek edukálását az anyagi tudatossággal kapcsolatban, így a jövőben számos tájékozatlanságból elkövetett hiba elkerülhető.

Nekem személy szerint van egy nagyon meghatározó emlékem az önkénteskedéssel kapcsolatban. Gimnazista koromban az évfolyammal ellátogattunk egy vidéki kis faluba, ahol volt egy tanoda. A tanodába jártak az iskolások tanulni, leckét írni, illetve társasági életét élni. Volt ott egy másodikos kislány, akinek nagyon nehezére ment az olvasás, ismerte a betűket, de nem tudta őket összeolvasni, hiába próbálkozott a szótagolással. Igyekeztem visszaemlékezni, hogy én, hogyan tanultam meg olvasni, és alternatív lehetőségekkel próbálkozni. A nap végére a kislány már folyékonyan tudta olvasni a szavakat. Nehéz megmondani, hogy kinek volt nagyobb sikerélménye, neki vagy énnekem.

Általánosságban elmondható, hogy az adás öröme boldoggá teszi az önkénteseket, ez pedig arra sarkallja őket, hogy még többet adjanak. Így mindenkinek jó lesz a végén, az önkéntesnek is, és annak a személynek is, akin segítettek, akivel jót tettek. Önkéntesség lehet bármi ami önzetlen, például segíteni a bevásárlásban a szomszéd idős néninek. Az önkéntesség ott van az emberi reakcióinkban, nem feltétlenül szükséges egy szervezetnek állni mögötte, hogy beleépítsük mindennapjainkba. Amikor önzetlenül, segítesz valakin és nem vársz cserébe semmiféle juttatást, azaz nincs mögötte hátsó szándék, azt már önkéntességnek nevezhetjük.