A DSZIT terápia célja, hogy segítse ezt a folyamatot változatos és izgalmas eszközökkel egy elfogadó és biztonságos környezetben. A terápia során főként a vesztibuláris- és taktilis ingereket használunk, hiszen nem véletlen, hogy a gyermekek szeretnek szaladgálni, hintázni, fejjel lefelé lógni és ugrálni, homokozni.

Ezekben a játékokban természetesen és szabadon tud kiteljesedni a mozgásban rejlő terápiás lehetőség. A terápia során változatos mozgás lehetőségeket biztosítunk a gyermekeknek egy biztonságos környezetben. Nem irányítjuk, hanem támogatjuk és kísérjük őket.

A Dinamikus szenzoros integrációs terápia sokféle tevékenységet és változatos ingereket felkínáló játékfolyamat, amelyben a gyerekek idegrendszerüket saját preferenciáik alapján, aktívan fejleszthetik. A terapeuta a direktivitás-nondirektivitás érzékeny talaján mozogva avatkozik be, kínál fel játék-lehetőségeket, kíséri a terápiás folyamatot.

A terápia a különböző érzékszervek által kapott ingerek integrálásban segít, miközben a gyermek dinamikus változásaira is reagál.

Azaz a gyermek bizalmas légkörben, örömtelien játszva, változatos, izgalmas eszközök használata közben fejlődik, érik, harmonikusabb agyi működésre, ezáltal adaptívabb viselkedésre tesz szert.

A terápia megalkotója Anna Jean Ayres (1920-1988), aki szerint a szenzoros integráció nem más, mint az érzékelt információk felhasználása a mindennapokban. Az a tanulási folyamat, melynek során az agy megtanulja az érzeteket hasznosan rendezni és ezekhez megfelelő tervezési és kivitelezési folyamatokat tud kapcsolni. Ahol ez az érzékelés sérül, ott van szükség szenzoros integrációs terápiára.

Kiknek ajánljuk?

Szenzoros tüneteket, észlelési-, tanulási-, magatartási problémákat mutató gyermekeknél. A teljesség igénye nélkül szenzoros tünetre utalhat például, ha gyermekét:

• zavarja az érintés, elutasítja azt
• zavarják különféle tapintású anyagok, nem viseli el őket magán vagy a környezetében, zavarja a címke a ruhájában
• ingerült lesz, ha öltözködni kell
• bizonyos állagú ételeket egyáltalán nem hajlandó megenni
• nem használja a kezét játék közben, elutasítja a “kosszal” járó játékokat
• nem érzi, ha nekimegy valaminek, nem zavarják a sérülések
• más gyerekeket és állatokat rendszeresen bánt
• két éves kor után is mindent a szájába vesz
• fél bizonyos hangoktól, megzavarják a váratlan zajok
• cél nélkül járkál fel és alá (15 hónapos kor után)
• nehezen fejezi ki érzéseit, vágyait
• nehezen szabályozza írásnál, rajzolásnál, hogy mennyire nyomja rá a ceruzát, sokszor szakad, lyukad a papír