Nem szeret hintázni, vagy elkerüli a játszótéri mászókát? Nehézséget okoz neki a labda elkapása, a gombolás, az irányok megkülönböztetése? Ezek a jelek nem feltétlenül múlnak el maguktól – nem mindig elég, hogy “majd kinövi”.
Rejtett jelek a mozgásban
Nem szeret hintázni, vagy elkerüli a játszótéri mászókát? Nehézséget okoz neki a labda elkapása, a gombolás, az irányok megkülönböztetése? Ezek a jelek nem feltétlenül múlnak el maguktól – nem mindig elég, hogy “majd kinövi”.
A gyermekek mozgásában és viselkedésében sokszor olyan jeleket észlelhetünk, amelyek elsőre ártalmatlannak vagy egyszerű fejletlenségnek tűnnek. Mégis előfordulhat, hogy a háttérben idegrendszeri éretlenség vagy más fejlődési eltérés áll.
A KidSpirit Pszichológiai- és Fejlesztőközpontban egyéni TSMT-terapeutaként dolgozom, ahol mozgásfejlődési eltérések szűrésével és szenzomotoros fejlesztéssel foglalkozom. A hozzánk érkező családok gyakran eleinte csak annyit érzékelnek, hogy gyermekük „ügyetlenebb”, nehezen figyel, vagy elkerüli a mozgásos tevékenységeket. A közös munka során azonban gyakran kiderül, hogy célzott támogatással jelentős fejlődés érhető el – nemcsak a mozgásban, hanem a viselkedés és a tanulás terén is.
Egy-egy tünet önmagában még nem jelent problémát, de ha több is hosszabb időn keresztül megfigyelhető, érdemes szakemberrel konzultálni. A korai felismerés és célzott fejlesztés segíthet a gyermek képességeinek kibontakoztatásában.
Milyen jelekre érdemes figyelni?
Minden gyermek más ütemben fejlődik, de az alábbi tünetek tartós fennállása esetén érdemes szakemberhez – például mozgásterapeutához, konduktorhoz vagy fejlesztőpedagógushoz – fordulni:
- Nem szeret hintázni vagy forgó játékokat használni, szédülékeny, kerüli az ilyen helyzeteket.
- Nehezen tanul meg biciklizni, egyensúlya bizonytalan, gyakran elesik.
- Gondot okoz a labda elkapása vagy elrúgása, mozgása darabos, koordinálatlan.
- Kimarad vagy elmarad a kúszás, mászás, esetleg szorong ezektől a mozgásoktól.
- Gyakran téveszti az irányokat (pl. jobb–bal keverése), testtudata bizonytalan.
- Finommotoros nehézségei vannak: nem tud cipőt kötni, gombolni, ollóval vágni, helytelen a ceruzafogása.
- Figyelme könnyen elterelődik, nehezen követ mozgásos utasításokat.
- Túlérzékeny vagy alulérzékeny bizonyos ingerekre (pl. zavarja az érintés, nem reagál fájdalomra).
- Passzív vagy túlmozgékony, ritkán kapcsolódik be mozgásos játékokba.
- Mozgása kortársaihoz képest elmarad, ritmustalan vagy szélsőséges.
Mit jelezhet egy kimaradó mozgásforma?
Már a várandósság és a szülés körüli (pre- és perinatális) időszak eseményei – például oxigénhiány, koraszülés vagy elhúzódó szülés – hatással lehetnek az idegrendszeri érésre. Emellett befolyásolhatják:
- genetikai tényezők,
- csecsemőkori izomtónuszavarok,
- a mozgásfejlődési szakaszok (gurulás, kúszás, mászás) kimaradása.
Ezek a korai mozgásformák egymásra épülnek, és kulcsfontosságúak többek között a térbeli tájékozódás, a számfogalom, az éntudat és a lateralitás (jobb–bal megkülönböztetés) fejlődésében. Ha ezek kimaradnak, a gyermek mozgáskoordinációja, alkalmazkodóképessége és információfeldolgozása is sérülhet. A nem megfelelő mennyiségű inger gyengítheti az észlelés minőségét, így az információk beépítése, tárolása és előhívása is nehezebbé válhat. Ha pedig a gyermek túl sok ingerrel találkozik, az éretlen idegrendszer nem képes kiszűrni a lényeget.
Hogyan hat ez a tanulásra?
A tanulás már a születés pillanatától elkezdődik – játék, tapasztalat és a környezettel való kapcsolat formájában. Később az iskolai tanulás az alábbi alapvető képességekre épül:
- érzékelés és észlelés,
- mozgáskoordináció,
- testséma, térbeli tájékozódás,
- figyelem, emlékezet.
Ezekre épül később a képzelet, a gondolkodás, a nyelvi kifejezés és a szociális viselkedés is. Ha a fejlődés korai szakaszaiban eltérés mutatkozik, az később tanulási, magatartási és beilleszkedési nehézségekhez vezethet.
Amikor a tanulás nem megy gördülékenyen
Tanulási zavarról akkor beszélünk, ha a gyermek iskolai teljesítménye – különösen az olvasás, írás, számolás vagy idegen nyelv területén – jelentősen elmarad attól, ami az értelmi képességei alapján elvárható lenne. Ez nem értelmi fogyatékosság és nem nevelési hiba következménye.
Gyakori kísérő tünetek:
- ritmusérzék zavara,
- gyenge utánzókészség,
- szenzomotoros fejletlenség,
- információfeldolgozási nehézségek.
A tanulási zavar gyakran társul magatartási, érzelmi vagy szociális nehézségekkel (pl. frusztráció, beilleszkedési problémák, agresszió). Minél nagyobb a különbség az értelmi képességek és az iskolai teljesítmény között, annál nagyobb lehet a gyermek belső feszültsége.
Ha a fejlődés más ütemben zajlik
Sajátos nevelési igényű (SNI) gyermekek közé tartoznak például:
- mozgásszervi, érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos gyermekek,
- autizmus spektrumzavarral élők,
- ADHD-val, súlyos tanulási nehézséggel küzdők.
Esetükben az idegrendszeri érés üteme vagy működése eltér a tipikustól, így fejlődésükhöz célzott, egyénre szabott, rendszeres és komplex fejlesztés szükséges. Fontos megérteni, hogy nem a „gyógyítás” a cél, hiszen ezek az állapotok nem betegségek. A fejlesztések célja a funkciók javítása, a hétköznapok gördülékenyebbé tétele és az alkalmazkodóképesség növelése.
Hogyan segít a LongiKid-vizsgálat és a TSMT?
A szülők és pedagógusok szerepe kulcsfontosságú: ha időben felismerik a jeleket, célzott mozgásterápiával jelentős előrelépés érhető el a tanulásban, a beilleszkedésben és a szociális készségek fejlődésében.
A TSMT (Tervezett Szenzomotoros Tréning) lényege, hogy a nagymozgások minősége, a szenzomotoros fejlődés és az idegrendszeri érettség szoros összefüggést mutat a gyermek figyelmével, viselkedésével, koncentrációjával és társas kapcsolataival. Ezért is lényeges, hogy ne csupán a mozgás meglétét, hanem annak minőségét is figyeljük.
A LongiKid-vizsgálat már 3 hónapos kortól elvégezhető. Célja az idegrendszeri érettség és a szenzomotoros területek (pl. testséma, térbeli tájékozódás, lateralitás, taktilis érzékelés, ritmusérzék) feltérképezése. Az eredmények alapján lehetőség nyílik a célzott felzárkóztatásra és terápiára.
Ez nem hiba. Ez az egyéni fejlődési út.
Mit tehet a szülő?
A gyermekek fejlődése összetett, soktényezős folyamat. A mozgásfejlődés, az idegrendszeri érés és a tanulási képességek szorosan összekapcsolódnak. A szülők és pedagógusok időben történő észlelése, valamint a megfelelő fejlesztés nemcsak segítség, hanem lehetőség arra, hogy a gyermek a benne rejlő potenciált kibontakoztassa.
A fejlesztés nem a „gyógyulás” ígéretét, hanem a lehetőségek maximalizálását kínálja – egyénre szabottan, együttműködésen alapulva, reális elvárásokkal.
Ha szeretnél kérdezni, megismerni módszereket, vagy megerősítést kapni, szeretettel várlak a SNI SUMMIT 2025 eseményen!
