Egy gyermek születésével együtt család is születik, a szülők pedig egy életen át tartó tanulási folyamat útjára lépnek. Számtalan új kihívást, élethelyzetet kell megoldani, közben pedig óhatatlanul is ott motoszkál annak a gondolata, mindezt vajon jól csináljuk-e? A rokonság és a társadalom részéről támasztott elvárások béklyóitól sokszor nehéz szabadulnunk, ez pedig fokozottan igaz azoknál a családoknál, ahol különleges szükségletű gyermekek nevelkednek. Óhatatlanul is megjelennek a „Miért viselkedik máshogy az én gyerekem?” vagy a „Mit rontottam el?” kérdések.

Rosszaság vagy viselkedészavar

Az angol szakirodalom különleges gyermekként (exceptional child) beszél róluk, hazánkban pedig sajátos nevelési igényű (SNI), kacifántos vagy próbatételes gyermekként említik azokat a gyerekeket, akiknek a nevelése különleges kihívásokkal jár együtt a család életében.

Nagyon fontos megemlíteni, hogy a köznyelvi használattal ellentétben, a viselkedészavar, a rossz magatartás vagy a magatartászavar nem ugyanazt jelenti. Napjainkban egy élénkebb, huncutabb gyermeket is sokszor viselkedészavarosnak címkéznek a felnőttek. A legtöbb esetben akkor illetik a gyereket rossz magatartással, ha a viselkedése zavaró a környezete számára, vagy éppen helytelen dolgot tesz, nem fogad szót, hisztizik. Ezen viselkedési minták azonban nem folyamatosan vannak jelen a gyermeknél, s odafigyelő neveléssel pozitív változást lehet elérni. Mindezek mellett pedig a viselkedések címkézése során soha nem szabad szem elől téveszteni a gyerek fejlődéslélektani mérföldköveit (pl. dackorszak, kamaszkor).

Ezzel szemben, viselkedészavar esetében a viselkedés olyan állandósult mintája van jelen, ahol az életkornak megfelelő, fontosabb szociális normákat  a gyerekek megszegik, mások érdekeit, jogait áthágják. A viselkedészavarok közé a hiperkinetikus-, az oppozicíós magatartászavarok, valamint az agresszív viselkedészavarok sorolhatók.

 

A viselkedészavar mindenki számára különösen megterhelő lehet, hiszen rendszerszemléletben gondolkozva nem csak az oktatási intézmények, a családok élnek át miatta komoly pszichés megterhelést, hanem az érintett gyerekek is, akik próbálkozásaik ellenére nem csak a személyes kudarcaikkal szembesülnek folyamatosan, hanem a  környezetük szinte már állandósult negatív vélekedésével is.

 

A viselkedészavar hátterében számos ok állhat: tanulási nehézség, a családi szocializáció zavara, a kortársak negatív hatása, a közösségek csoportdinamikai jelenségei, és/vagy éppen az idegrendszer éretlensége.

 

A viselkedészavar első jelei már egészen korán megjelenhetnek (pl. az átlagosnál hangosabb, vehemensebb, nehezebben megnyugtatható gyermek), a fiúknál pedig gyakoribb az előfordulása, mint a lányoknál.

A szülők a kezdeti tünetek észlelésekor sokszor hasonló családi vonásokkal rendelkező felmenőket keresnek, vagy éppen azt várják, hogy gyermekük kinövi a nem kívánt viselkedési mintákat. Ezáltal óhatatlanul és önhibáján kívül is egyre több olyan helyzetbe kerül az édesanya, illetve a család, melyet a gyermek agresszív önérvényesítése, mások megbántása okoz, és amivel szemben a gyerek nem tanúsít megbánást, sőt a legtöbb esetben ellenszegül a szülők és a környezet intelmeinek is.

 

Lelkiismeretfurdalás, szülői kompetenciakérdések

Egy viselkedészavaros gyermek szülőjének lenni igazi kihívás. A folyamatosan fennálló nehézségek, valamint a nem támogató, sok esetben egyenesen ellenséges környezeti reakciók miatt sokszor kételkedünk a szülői képességeinkben, megélhetjük türelmünk és energiatartalékaink végességét. Emellett pedig mi magunk is látjuk, hogy a többi gyermek viselkedéséhez képest a mi gyermekünk reakciói eltérnek a társadalmi elvárásokhoz képest, és óhatatlanul feltesszük magunknak a kérdést, „mit rontottam el”, „rossz szülő vagyok-e”?

 

A gyermek viselkedése miatti számos ismétlődő konfliktus (pl. csúnya beszéd, agresszív érdekérvényesítés, utasítások figyelmen kívül hagyása, mások tudatos bosszantása) idővel a család teljes életét behálózza: a napi rutint, a házastársak kapcsolatát, az addigi barátságokat, szociális kapcsolatokat.

Egy eltérő fejlődésű, viselkedésű gyermek esetében számos édesanyában egyszerre jelenik meg a bűntudat és a fájdalom érzése, a tehetetlenség, a tehetetlen düh, a harag, az önvád.

„Valami nem stimmel nálam, bármit is teszek…

…az én gyerekem akkor sem tud beilleszkedni a társai közé

…az én gyerekem akkor sem fogad szót

… az én gyerekemmel olyan nehéz huzamosabb ideig nyugodtan együtt lenni

 

A szociális kapcsolatok számos esetben lecsökkennek. A családok, kerülve a rosszalló pillantásokat, konfliktusokat, megjegyzéseket, inkább elkezdik kihagyni az addig oly nagyon vágyott játszóterezéseket, közösségi eseményeket. Sok esetben a viselkedészavaros gyermekeknek nem jut a szülinapi meghívókból, vagy a szomszéd gyerekekkel történő együtt játszásból sem.

„Egy idő után arra lettem figyelmes, hogy mi már nem kapunk meghívást a szülinapokra, vagy akár csak a hétvégi közös játszásokra. A többiek nem szerettek volna Á. viselkedése miatt konfliktusokat, amit persze értek, de mégis nagyon fáj.”

 

Ezáltal a viselkedészavaros gyermekeket nevelő családok élettere egyre inkább beszűkül, a kapcsolataik leépülnek, mely hosszú távon még nehezebbé teszik a napi történésekkel való megküzdést. Megjelenik a magányosság érzése, a szülőtársak támogatásának, empátiahiányának a tükrében.

„Egyszerűen nem egy csónakban evezünk. Sokszor már én magam is érdektelenné váltam mások sikerei iránt, de akár csak azt is nézni, hogy más családok miért tudnak elmenni egy békés családi ebédre egy étterembe, vagy akár csak egy cukrászdába, mi pedig miért nem. És akkor ehhez jönnek még a megmondó emberek, akik nem restek kéretlen tanácsokkal felvilágosítani arról, hogy minden csak szoktatás és nevelés kérdése, és ha szigorúbb és következetesebb lennék, akkor biztos az én gyerekem is jobban viselkedne.”

 

Az elfogadásban rejlő erő

 

Egy gyermek életében a család a legfontosabb tényező, mely rá és a fejlődésére egyaránt hatást gyakorol. Egy eltérő fejlődésű gyermek esetében pedig különösen nagy jelentőséggel bír, hogy a család, a szülők hogyan kezelik gyermekük másságát, eltérő viselkedését.

Az elképzelt, tökéletes idillben, csendben játszó, idealizált gyermek képét a továbblépéshez nélkülözhetetlen elengedni, meggyászolni. Érzelmileg nagy megpróbáltatást él át az anya és az apa is. A tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják, hogy a megnövekedett terhek az esetek többségében az édesanyákra hárulnak, hiszen elsődleges gondozókként túlnyomó részt az anyák maradnak otthon a gyermekkel, vagy adnak alább a karrierelvárásaikból. Ez persze hosszú távon újabb konfliktus forrása lehet az anyai kimerülésen, kiégésen keresztül.

Amikor a szülők kezdik úgy érezni, hogy mindezen megélések kezdenek föléjük tornyosulni, érdemes szakember segítségét igénybe venni.

 

A családi rendszer, illetve az anyai kompetencia megélésének a sikeressége hosszú távon mindenképpen az elfogadásban rejlik. Ez sokszor egyáltalán nem könnyű. Ugyanakkor, ha képessé válunk az elfogadásra, saját és gyermekünk korlátainak a megélésére, az segítségünkre lehet abban, hogy képesek legyünk figyelmen kívül hagyni a társadalmi elvárásokat, és kifejezni, hogy a mi gyermekünk igényei, szükségletei mások.

Hangosítsuk ki, és tartsuk tiszteletben a gyermekünk igényeit! Példának okáért ne vigyünk zajos helyre, ha ott nyugtalanná válik, vagy éppen mi magunk is figyeljük az intő jeleket, ha tudjuk, hogy képes magát túlingerelni).

Mindeközben pedig ne feledkezzünk meg a saját szükségleteinkről sem. Egy empatikus közeg, vagy sortársközösség támogatása, hétköznapi ötletei komolyan megsegíthetik azönbizalmunk, valamint a szülői kompetenciánkba vetett hitünk felélesztését, melyből aztán a gyermekünkhöz, a környezetünkhöz és a saját magunkhoz való kapcsolódásunk is újra kivirágozhat.

 

***

Petrusán-Molnár Dalma, tanácsadó szakpszichológus, autogén tréning és szimbólumterápiás gyakorlatvezető, dinamikus szenzoros integrációs terapeuta, a KidSpirit fejlesztő központ csapatának oszlopos tagja.

Mi a KidSpirit-nél hiszünk abban, hogy mindenkiben ott van a szupererő!

Csapatunk 3 éve szervez gyermekfoglalkozásokat, rendezvényeket és táborokat, melyek fókuszában az erősség alapú nevelés, a pozitív pedagógia, személyiségfejlesztés és boldogság management áll.

Szeptemberben nyílt “szuperhős képző központunkban” is ezt a szemléletet képviseljük a gyermekek fejlesztése során.

kidspirit.hu

 

 

Felhasznált irodalom

https://www.askdrsears.com/topics/health-concerns/fussy-baby/high-need-baby/12-features-high-need-baby/ Letöltve: 2023. 01. 22.

https://www.askdrsears.com/topics/health-concerns/fussy-baby/high-need-baby/parent-parent-20-survival-tips-parents-high-need-children/ Letöltve: 2023. 01. 22.

https://vadviragalapitvany.hu/szolgaltatasok/szulosegito-kezdolap/temakorok/serult-gyermek-a-csaladban-csaladdinamikai-vonatkozasok/ Letöltve: 2023. 01. 22.

https://wiq.hu/serult-gyermek-a-csaladban/ Letöltve: 2023. 01. 22.

https://www.jatszvaolvass.hu/viselkedeszavar-vagy-rossz-magatartas/ Letöltve: 2023. 01. 22.

http://epa.oszk.hu/02400/02411/00009/pdf/EPA02411_gyermekneveles_2016_3_001-015.pdf Letöltve: 2023. 01. 22.