Amikor szülőként először szembesülünk azzal, hogy gyermekünk fejlődése valamilyen módon eltér az átlagostól – legyen szó a beszéd-, mozgás- vagy viselkedésfejlődésről –, könnyen eluralkodhat rajtunk a kétségbeesés. A bizonytalanság és a szorongás természetes reakciók ilyen helyzetben, de fontos tudni: nem vagyunk egyedül, és nem kell tétlenül várnunk.
A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a 2024/2025-ös tanévben 112 007 gyermek rendelkezett sajátos nevelési igény (SNI) státusszal óvodában, általános és középiskolában, ami mintegy 4 600 fővel több, mint az előző évben. Az általános iskolások körében az érintettek aránya 9,2%, az elsősök között pedig meghaladja a 11%-ot; a fiúk körében 12%, a lányoknál 6,3%. Ez jól mutatja, hogy a fejlődési eltérés nem ritkaság, hanem sok család mindennapi tapasztalata.
Gyakori kérdések, amiket pszichológusként hallok
Pszichológusként a KidSpirit Fejlesztő Központban nap mint nap találkozom szülőkkel, akik hasonló dilemmákkal érkeznek:
„Néha azt érzem, túl beszédes és mozgékony a kisfiam. Lehet, hogy ADHD-s, vagy egyszerűen csak ilyen alkat?”
„Az óvónők szerint külön utakon jár a kislányunk, de otthon semmi gond nincs vele. Ki kellene ezt vizsgáltatni, vagy majd kinövi?”
„A tinédzser fiam mostanában gyakran kiborul apróságokon. Ez még normális, vagy valamilyen probléma jele lehet?”
A jó hír: már az első konzultáció is nagy megkönnyebbülést hozhat, hiszen végre lehet kérdezni, és irányt kapunk, hogyan érdemes tovább haladni.
Hova fordulhatunk, ha valami eltér a megszokottól?
Csecsemő- és kisdedkorban a védőnők és háziorvosok figyelik leginkább a gyermekek fejlődését. Ha valami szokatlant tapasztalunk, ők az első biztos kapaszkodó. Emellett minden megyeszékhelyen működnek korai fejlesztő központok, Budapesten pedig a Korai Fejlesztő Központ várja a családokat.
Óvodás- és iskoláskorban a Pedagógiai Szakszolgálatok segítenek pszichológiai, logopédiai és gyógypedagógiai vizsgálatokkal. Fontos tudni, hogy szülőként saját magunk is kérhetünk vizsgálatot, nem kell intézményi beutalóra várnunk. A szakértői bizottság döntése alapján állapítják meg az SNI-státuszt, amely jogszabályban garantált fejlesztéseket és támogatásokat biztosít a gyermeknek.
Ha szükséges, a háziorvos 18 éves korig beutalhat gyermekpszichiátriai vagy neurológiai vizsgálatra is. A Vadaskert Kórház például autizmus spektrum zavar, ADHD és Tourette szindróma diagnosztikájára is specializálódott. Serdülőkorban gyakran jelennek meg evészavarok is, ezek kivizsgálására és kezelésére a Heim Pál Gyermekkórház Serdülőkori Evészavar Ambulanciája specializálódott.
A diagnózis nem stigma – hanem lehetőség
Sokan tartanak attól, hogy a diagnózis „megbélyegzi” a gyermeket. Valójában azonban épp ellenkezőleg: lehetőséget teremt arra, hogy célzott fejlesztést kapjon, szükség esetén könnyítéseket élvezhessen az iskolában, és megőrizhesse önbecsülését. Nemzetközi vizsgálatok is alátámasztják, hogy a korai diagnózis és fejlesztés hosszú távon mérhetően javítja a gyermek iskolai előmenetelét és életminőségét.
Ne maradjunk egyedül!
A szülők számára ezek a helyzetek nagy lelki terhet jelentenek. Kutatások szerint az SNI-s gyermeket nevelő családokban gyakoribb a stressz és a szorongás, ugyanakkor azok a szülők, akik közösségi támogatást keresnek – például szülői csoportokban –, sokkal kevesebbnek érzik az elszigeteltséget, és könnyebben birkóznak meg a kihívásokkal.
