Angéla még csak pár napja csatlakozott a csapatunkhoz, ám máris „tollat ragadott” és összeszedte a tolerancia világnapjához kapcsolódó érzéseit, gondolatait. Tette ezt azért, hogy egy új(abb) perspektívából rávilágítson arra és megerősítsen minket abban, apró cselekedetek által – hosszú távon – egy sokkal élhetőbb, emberközpontúbb és teljesebb életet tudunk közös erővel létrehozni. Olvassátok befogadóan Angéla gondolatait.

Egyre közeledik november 16-a, a tolerancia világnapja.  Az emberiség történelme során, számos esetben szélsőséges módon tapasztalta meg az intolerancia veszélyeit, azonban mégiscsak 1996 óta ünnepeljük a tolerancia nemzetközi világnapját az UNESCO kezdeményezésére.

 

A téma gyermekek esetében különösen érzékenyen hathat, a gyermekkorban kialakult énképünk végigkísér minket életünk során.  A gyermek a szülei, és más életére befolyást gyakorló felnőttek mintáiból tanul, így különbözteti meg a jót a rossztól, a helyest a helytelentől. Ezért is fontos már egészen kicsi korban megkezdeni a gyermekek szociális érzékenyítését, toleranciára nevelését.  Mi a KidSpirit-nél bátran állítjuk, hogy minden gyermekben ott van egy szuperhős, a szuperhősök pedig szupererővel rendelkeznek.  Ez alól a különleges bánásmódot igénylő gyermekek sem jelentenek kivételt, ők is biztosan kiemelkedőek valamiben, még ha egyenlőre keresik is miben rejlik az ő szuperképességük.. Néha a szuperhős elbújik, de önismereti munkával közösen, egymást segítve biztosan megtaláljuk.

 

 

A speciális nevelési igényű gyermekek (mozgásszervi, érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos, pszichés fejlődési zavar) fokozottan ki vannak téve az intolerancia veszélyeinek, kortársaik sokszor nem tudják elfogadni, hogy mások, ezért elterjedt, hogy a társadalom a szegregációt találja a legegyszerűbb választásnak. Azonban a szegregáció nem lehet jó megoldás, a szegregáció egy hamis burok. Fontos lenne, hogy már gyermekkorban meg legyen tanítva, hogy attól még, hogy valaki más, az nem egyenlő azzal, hogy ez objektívan rossz. A különleges igényű gyermek fejlődésének is jót tehet, ha társaival együtt tanulhat, játszhat, így megelőzhető a betegségtudat, önbizalomhiány, kisebbségi komplexus kialakulása.

 

Az integrációt látom a legkézenfekvőbb megoldásnak, hiszen a szegregáció kizárólag gyermekkorban opció. Amint felnőnek a szegregált gyermekek, integrációra lesznek kényszerülve, ez pedig felnőttkorban sokszor nehezebb. Gyermekként nyitottabbak vagyunk, tanulásra fogékonyabbak. Felnőttként könnyebben zavarba jövünk, előfordulhat, hogy például azért nem segítünk egy látáskorlátozott társunknak mert nem tudjuk, hogyan kell, megijeszt minket, hogy különbözik tőlünk, sajnálatot érzünk iránta.  A hasonló passzív magatartás megelőzhető lenne, hogyha a különböző képességű, személyiségű gyermekek korán megtanulnának egymás mellett élni, együttműködni. Fontos már gyermekkorban megtanítani, hogy a sajnálat nem tesz minket „jobb” emberré, nem egyenlő az empátiával. A különbözőséggel való együttélésre, elfogadásra, és az ítélkezésmentességre kéne helyezni a hangsúlyt, valamint konkrétan megtanítani, hogyan kell másnak segíteni.

 

 

A legtöbb szülő egyetért azzal, hogy gyermekeik edukációja nagyon fontos, ezzel nem érdemes vitatkozni. Azonban előfordulhat, hogy tudatlanul nagy nyomást helyeznek gyermekeik vállára, már óvodában is megfigyelhető a teljesítménykényszer, önostorozás. Nemcsak arra kell megtanítani a gyermekeket, hogy legyenek toleránsak egymással, hanem arra is, hogy szeressék önmagukat, tiszteljék a határaikat, tudjanak nemet mondani. Ha ezeket a képességeket a gyermek elsajátítja igazi szuperhős válik belőle.

 

Sokszor hallani a szülőktől, hogy a gyermekek menekülnek a tanulástól, nehéz őket rávenni. A KidSpirit-nél azt valljuk, hogy szuperhőseink igenis fogékonyak, nem utasítják el a tanulást, csupán a megfelelően kell velük kommunikálni, hatékony módszerekkel.  Oktatásunk élményalapú, a pozitív pszichológia tudományára épül, így játszva/ szórakozva tudnak új hasznos ismereteket elsajátítani a gyermekek. Fókuszban a lelki-szellemi egyensúly kialakítása/stabilizálása, amihez élménypedagógiai füzetet adunk, hogy a fejlődés nyomonkövethető legyen.

 

Általánosságban elmondható, hogy azok a gyermekek bántják a társaikat, akik bizonytalanok önmagukkal szemben, így szeretnének kompenzálni. Ebből a nézőpontból a tolerancia tanítását önismeret fejlesztéssel  érdemes kezdeni. Egy szupererejére rátalált szuperhős békében él önmagával, így nem fogja úgy érezni, hogy nagysága megtartásához agresszióra van szüksége, ezért is fontos előtérbe helyezni a tolerancia eszméjét, és megemlékezni a tolerancia világnapjáról.

 

A megemlékezés mindenképpen nemes gesztus, ami hasznunkra fog válni, azonban hosszútávon csak akkor vezet eredményre, hogyha az eszmét beépítjük mindennapjainkba, változtatunk a hozzáállásunkon. Nem szükséges tökéletességre törekedni, rendszeres apró cselekedetekkel már hozzájárulunk ahhoz, hogy általunk a világ egy szebb, toleránsabb hely legyen, ami attól olyan különleges, hogy sokszínű.