A gyász az élethelyzetek változása, egy korábbi helyzet, állapot, akár egészség, vagy elképzelés elvesztése során is megjelenik – és sokszor nagyon nehéz megragadni, mi is a valódi veszteség. A veszteségeink nagyon sokfélék,  továbblépés és az életünkbe tapasztalatként és értékként való beépítése a feldolgozással történhet meg.

Hogyan lehet a veszteséget feldolgozni?

Ha időt és teret adunk ennek a folyamatnak. Megnézzük, milyen élethelyzetek és kihívások kacsolódnak hozzá. Kapcsolatba kerülünk az érzéseinkkel és megengedjük, hogy megéljük őket.

A veszteség feldolgozás és a gyászmunka nem egységes mindenkinél, és nincs is rá egyféle út – mindenki a saját kapcsolódásainak feltérképezésén keresztül halad benne, eltérő ritmusban, eltérő dinamikában. A kísérés során ezt a folyamatot járjuk végig együtt. A teret és időt adva annak, amit a hétköznapokban olyan nehéz kiszakítani, és ahol az érzések szabadon megélhetők. A gyászmunka során nagyon sok felismerés és önismereti munka is zajlik – másképp kapcsolódnak a gyászolók önmagukhoz. Ez a feltétele annak, hogy a veszteségek beépítésével megformálják életüket.

Amennyiben a következők merülnek fel, nyugodtan keressen fel minket:

• nehezen élik meg a gyermekük fogyatékosságával járó változásokat,
• családtagjaik, baráti körük eltávolodott tőlük gyermekük születése után,
• nehezen tudnak közösségekhez kapcsolódni,
• szembesültek már azzal, hogy a család speciális élethelyzete értetlenséget, elutasítást vált ki egyes emberekből, amit nehéz feldolgozni,
• saját céljaik túlságosan háttérbe szorultak, szakmai pályafutásuk megtorpant,
• szülőként olyan nehézségekkel néznek szembe, amelyekkel nehezen birkóznak meg,
• házasságukat nem várt kihívás elé állították a megváltozott körülmények,
• szeretnének hasonló helyzetben levő szülők megértő hozzáállásából és hasznos tapasztalataiból erőt meríteni.