De azt is kérdezhetnénk, hogy lehet-e nasit adni jutalomként a gyermek számára, és egyáltalán honnan tudhatja a szülő, szakemberhez kell fordulnia? Ezekre és még sok más kérdésre is választ kaptunk Floidl Lucától, aki a XII. kerületi Pedagógiai Szakszolgálat és a Frutti Fejlesztő Pont  fiatal logopédusa. Luca szakmaisága és Kiszel Sári témához kötődő kíváncsisága egy igazán pörgős, informatív cikket eredményezett, olvassátok el mindenképp!

Luca elhivatott, gyermekközpontú szemléletű meglátásait, szakmai tapasztalatait hallgatva az emberben csak úgy szétárad a nyugodtság… Nem csak Luca személye miatt, hanem azért is, mert az interjú végére összeáll a kép: az egészséges beszédfejlődés tudománya, mint sok más tudomány, mára már olyan szintekre fejlődött, hogy a szülő gond nélkül megkaphat minden segítséget ahhoz, hogy gyermeke készségeit fejlessze, a hiányosságokat időben észrevegye és kezeltesse. Na de ne szaladjunk annyira előre… Hadd mutassuk be előbb Lucát.

 

Mi az a 3 szó, ami jellemez téged és a munkához való viszonyodat?

 

Empatikus, bátorító, rugalmas.

 

Az empatikust és a bárorítót értem. Mit jelent, hogy rugalmas?

 

Fontos a gyerekhez, az ő hangulatához folyamatosan alkalmazkodni. Nem szabad nagyon mereven ragaszkodni egy óratervhez. Ha azt látom, hogy több az, amit én elterveztem, de ő már nem bírja, akkor mérlegre rakom: a gyermek veszít a lelkesedéséből, kedvéből vagy megmarad a közvetlen, jó viszonyunk és a jövő héten is lelkesedéssel jön. Ez nagyon fontos a hosszú távú együttműködés szempontjából.

 

Mióta foglalkozol gyerekekkel?

 

Logopédusként hivatalosan 2016 óta, de bébiszitteri és egyéb gyerektáborok, önkéntes programok kapcsán 2010 óta foglalkozom gyerekekkel. A jövőbe tekintve is több elképzelésem is van, milyen módon foglalkoznék még gyerekekkel. Például nagy álmom, hogy legyen egy terápiás kutyám. Szívesen járnék iskolákba is felelős állattartásról tartani oktatást.

 

A kutya logopédiai téren is betölthet terápiás szerepet?

 

Sokan nem is gondolnák, de a kutya akár a megkésett beszédfejlődés esetében is segíthet. A kutya egy kommunikációs csatorna. Könnyen lehet olyan, hogy az állat felé könnyebben megnyílik a gyermek, mint az emberek felé. Az autista gyerekeknél is így van. Egyszerűen a kutya jobban leköti őket, könnyebben megtalálja vele a hangot, a kutya elfogadó.  Egy idő után pedig jó eséllyel az emberek felé is nyitottabb lesz a gyermek.

 

 

Provokatív, de nem bántó kérdésként, hadd kérdezzem meg, mitől van létjogosultsága a munkádnak? 

 

Felnőttkorban van, hogy az ember megelégszik saját készségeivel, azzal az egy-két apró beszédhibával együtt, és ez teljesen elfogadható. Gyermekkorban azonban más a helyzet. Vegyük például a nyelvi késés jelenségét, aminek számtalan oka lehet. Gyakran ez egy idegrendszeri késés, aminek következményeként nem csak a beszédkészség fejletlen, hanem összefüggés van az agyi fejlődéssel, mozgáskoordinációval. A mozgás és a beszéd egymásra épülő folyamatok, szóval nagyon gyakran járnak kéz a kézben… Van úgy, hogy a gyermek esik-kel, ügyetlenke. Ilyenkor előfordulhat, hogy a mozgásfejlettsége sem éri el azt a szintet, ami elősegíthetné a beszédfejlődését. Erre ajánlják a TSMT tornát majd később az alapozó terápiát, amik a mozgásfejlesztés mellett párhuzamosan, elősegítik a beszéd beindulását, rendeződését is.

 

Mi áll a beszédkésés hátterében? 

 

Láttam már több olyan esetet, hogy mind a gyerek, mind a szülő belekényelmesedik abba az állapotba, hogy kiismerik egymást. A gyerek beéri azzal, hogy csak sír meg nevet, hiszen anyukája tudja, hogy mi a baja, már ismeri. Kényelmes kis lustaság ez. Persze az adott gyermeknek a képességei, a szociális háttér is befolyásolja a beszédfejlődést többek között.

 

Kiemelten fontos, hogy kialakuljon a gyermekben is az igény, a vágy arra, hogy beszéljen. Első lépésként a fő, hogy ki tudja fejezni alapvető igényeit. Ahhoz azonban, hogy rendesen ki tudja fejteni, hogy mi fáj, hol fáj, az érzelmi/értelmi érettségnek is el kell érnie egy bizonyos szintet. Meg kell érnie a gyermekben egy kommunikációs vágynak.

 

 

Egy szülő könnyen elfogult, örül minden félszónak… Honnan lehet tudni, hogy szakemberhez kell fordulni?

 

Gyakori jelenség,hogy a szülők gyakran azért nem kapják fel a fejüket, mert a gyerek mindent megért, az összes utasítást végrehajtja…ellenben ugye nem beszél.  Ez azt jelenti, hogy a receptív nyelvi fejlettsége, ami a megértésért felel, jól működik. Emellett viszont, amikor már neki kellene mondania szavakat, az nem megy, mert expresszív terület elmaradott.

 

Három éves korban egy szűrést végzünk, ahol majd a logopédus számításai alapján kiderül, hogy megvan-e az életkornak megfelelő szókincs. A szűrést, ami valójában egy kérdőív, a szülő tölti ki. Figyelemfelkeltő jelek lehetnek, ha a gyermek nem gagyogott, illetve az elsivárosodott, nem figyel fel a nevére, sokat mutogat beszéd helyett, utasításokat nem ért meg.

 

Mi a helyzet azzal, amikor egy kisgyereknek ún. saját szókincse van? Megvan a kritikus szókészlete, de nem feltétlenül találnánk meg őket a magyar értelmező kéziszótárban.

 

Amikor teljesen új saját szavakat talál ki a kicsi, akkor fel kell tenni a kérdést: Mikor volt utoljára hallásvizsgálaton a gyerek? Jó tudni, hogy ezeket az új szavakat azért mondja, mert neki öröm kitalálni új szavakat, egy vicc, poén a számára ez a játék, vagy a hallásával, a beszédészlelésével van valami probléma. Az könnyen előfordulhat, hogy egy hangot ő másképp hall magában, így az az élménye rögzül, hogy mindenki más is úgy mondja, ahogy ő. Ilyen esetben annyira sok hangcseréje is lehet a gyermeknek, hogy nem is ismerjük fel a szót, pl. fekete helyett szetete. A család már felismeri a szavait, de az idegeneknek teljesen érthetetlen.

 

Amennyire a kisgyermekkori emlékezetem nem csal, gyakran van védőnői hallásvizsgálat bölcsödés, óvodás korban, nem?

 

Igen, van. A védőnői szűrés része a hallásvizsgálat, de ha komolyabb esetről van szó, audiológiai vizsgálatot szoktunk kérni a szülőktől, ami pontosabban feltárja a problémát.

 

Intézményi szinten kapnak segítségeket a pedagógusok ilyen téren?

 

Óvodákban 2017 óta elő van írva törvényileg a korai nyelvi‐kommunikációs fejlettség egy új mérőeszközének alkalmazása. Ez egy szülői kérdőív arról, hogy milyen konkrét szavakat használ a gyermek. Ehhez tartozik egy ellenőrző tábla, amin keresztül könnyen ellenőrizhető, hogy megvan-e a korábban említett kritikus szókincs. Ezek alapján tudja majd a logopédus, hogy kell a gyermeknek nyelvi fejlesztés. Ilyenkor az óvodapedagógusok is nagy segítségünkre vannak a gyermek fejlődésének visszajelzésében.

 

A korábban említetteken kívül milyen egyéb problémák merülhetnek fel a beszédfejlődés hátterében?

 

Manapság népbetegségnek is mondható az a digitális, modern világ okozta helyzet, hogy egészen kicsi gyerekek rutinosan kezelnek tabletet, okostelefont… Nekem gyakran fáj a szívem ezt látva, számomra nehezen összeegyeztethető ez a természettel. Mintha őserdőbe akarnának valami lényt rakni, aki a sivatagban él… Egyszerűen nem illik oda. Persze nem azt mondom, hogy a gyereket zárjuk el a modern világ tárgyaitól, de egyszerűen nem jó túlzásba esni. Ami reális célkitűzés, az három dolog: szülői példamutatás, határ és felügyelet.

 

Példamutatás, hiszen a gyerekek sokszor 5-6 éves korukig szinte csak utánoznak. Az határozza meg az ő fejlődésüket, hogy mit látnak. Ezáltal nyilvánvaló, hogy mekkora felelőssége van a felnőtteknek.

 

Határ, hogy adjunk kereteket a mesenézésnek mondjuk. Ha van kijelölve egy idősáv erre, azt könnyebb megtartani.

 

Felügyelet, mivel a gyermek számára akár traumát is okozhatnak a látottak. Fontos, hogy amit lát, fel is tudja dolgozni. Legjobb, ha vele együtt nézzük a mesét és időnként megállítva átbeszéljük a történetet.

 

Miért káros a képernyő a gyerek számára?

 

Nézzünk egy példát, mondjuk a baba-tv-t, ahol minden iszonyatosan lassan halad a képernyőn, egy-két szó hangzik csak el, ami által egy hipnózis szerű állapotba kerül a gyermek. Mindez első sorban az idegrendszerére van káros hatással. Dr. Donauer Nándor neuropszichológusnak volt egyszer egy nagyon jó előadása a témában. Könnyen tompulnak az idegi pályái a gyereknek, ahogy nézi azokat a színeket, formákat, hangokat, ultra lassan mozogni…De ez nem az én szakterületem, csak megragadtak bennem a szavai.

 

Logopédusként mi a véleményed a mesenézésről?

 

Vegyünk szintén egy példát. Van egy 3 éves gyerek, nem beszél, de mindent ért. Nézi a mesét. Hirtelen effektek, sok kép, nagy intenzitású hangok vannak benne. Egyszerűen nem fog tudni belőle mindent megérteni szegény. Mintha én néznék egy tök idegen nyelvű műsort. Úgy nagyjából értem, hogy miről szól, de ha nem értem meg teljesen és senki nincs ott, aki elmagyarázza, akkor belső frusztrációt fog kialakítani bennem, akárcsak a gyermekben. Erre megoldás a korábban említett közös mesenézés, ahol a szülőnek aktív szerepe van. 15-20 percenként leállítja, megbeszéli a gyermekével, hogy mi történt, hogyan épült fel logikailag a mese, mit csináltak benne, kikről szólt. Mindez azért is jó, mert az emlékezetet is fejleszti. Legjobb, ha nem csak egy olyan passzív időtöltés ez a gyerek számára, hanem tudatos fejlesztéssel társul.

 

Azért elhangzott néhány káros hatás a digitális eszközökkel összefüggésben. Kijelenthető, hogy manapság nagyobb szükség van egy logopédusra, mint a régi időkben?

 

Igen, bár én nem feltétlenül a digitális dolgokra vezetném vissza. Két másik jelentős okot mutatnék be.
Az egyik, hogy sokat fejlődött a diagnosztika. Amivel esetleg korábban nem különösebben foglalkozott a szülő, azzal ma logopédushoz fordul, hiszen létezik egy objektív teszt, ami alapján egyértelműen megállapítható, hogy szükséges-e logopédusi segítségét bevonni.
A másik, ami miatt egyre több a beszédhibás gyermek, azok az orális szokások. Ezek olyan szokások, amik már egészen kiskorban, a korai táplálás során kialakulnak.
Fontosnak tartom, hogy beszéljünk róla, hiszen sok szülő nem tud róla, pedig vannak apró technikák, amik könnyedén beépíthetők a mindennapokba. Amit látok, hogy a mai gyerekek nem szeretnek rágni. A gyermek a pépes dolgokat részesíti előnyben, a kenyérnek a közepét eszi meg, sőt, az anyuka a héját kifejezetten levágja neki. A zöldségeket minden esetben főtten eszik meg, nem szeretik a rágást. Ennek következtében a rágóizmok, a nyelv körüli izmok nem fejlődnek ki rendesen. Ezeknek az izmoknak a fejlődése egyébként már a szoptatás során elkezdődik, ezért is szoktam ajánlani, hogy amíg lehet, az anya szoptassa gyermekét. (Nyilván egészséges keretek között…)

 

Van még más praktikus tanács, amit javasolnál?

 

Igen. A cumisüvegek választása során kerüljük azokat a nagylyukú üvegeket, amin keresztül csak úgy ömlik az étel a gyermek szájába, ahol minden erőfeszítés (szívás) nélkül csak nyelnie kell. A másik könnyen elkövethető hiba, ha nagyobb korában is még cumisüvegből iszik a gyerek. Ilyenkor torzulhat miatta az állkapcsa, fogsora. Mihamarabb érdemes ezeket az eszközöket elhagyni, a cumiről és annak káros hatásairól nem is beszélve.

 

Mi, a KidSpiritnél igyekszünk a gyermeklelkeket nevelni. Mit gondolsz, lelki horderejű dolgok kapcsolatban állhatnak-e a beszédfejlődéssel?

 

A nyelvi késéses gyerekek esetében is előfordul, illetve a dadogásnál. Ezekben az esetekben mindig meg is szoktuk kérdezni a szülőket, hogy történt-e bármilyen „trauma” a gyermek életében az elmúlt néhány hónapban. Haláleset, költözés vagy más olyan dolog, ami egy kisgyermek életében nagy változást jelenthet.

 

Egy költözés is lehet trauma a gyermek számára?

 

Igen, elsőre nem is gondolnánk, de egy kisgyermek akkor van harmóniában, ha megvan a megszokott életritmusa. Érzékeny az efféle külső behatásokra. Könnyen megeshet, hogy a régi otthonban már mondott szavakat, de az új helyen kvázi elnémul, nem szívesen beszél.

 

Hogyan segíthet egy ilyen esetben a szülő a gyermekén?

 

Az előkészítő folyamat technikáját minden esetben ajánlom. Akár költözésre kerül a sor, akár oltásra fognak menni, akár logopédushoz, minden esetben érdemes már napokkal előtte fokozatosan felkészíteni a gyermeket a szituációra, napról napra. A kulcs abban rejlik, ha a szülő tudja partnerként kezelni a gyereket, hogy ő is tudjon a dolgokról, jövőbeli történésekről az ő kis szintjén.

 

Amikor logopédusként elérsz egy eredményt egy  gyerekkel, akkor az a készség rögzül egy életre?

 

Nem feltétlenül. Gyerekfüggő. Például van olyan, hogy a logopédián tökéletesen rögzül a hang, spontán beszédben is szépen mondja, majd ahogy kilép az ajtón, bizony visszaáll a hibás képzési forma. A hangok automatizálódásához sokszor hosszú idő kell. Alapvetően azt gondolom, hogy ha 90%-ban beépült egy hang, de még nem minden helyzetben használja megfelelően a gyermek , akkor ha az adott hangot kicsit pihentetjük, akkor nagyon gyakran tökéletesen beépül és tényleg minden szónál a helyén lesz.  Erre a nyári szünet remek alkalom, mert van idő a tanultak lecsillapodására.

 

Akkor kontroll-találkozóknak is van létjogosultsága?

 

Igen, szokott lenni kontroll vizsgálat. Egy idő után visszahívjuk a gyermeket és megnézzük, hogy a spontán beszéde miként alakult azóta. Nagyon változó, hogy mennyire hamar automatizálódik egy-két hang.  A szülőt is be lehet vonni ebbe a folyamatba. Azaz, hogy a hétköznapokban finoman figyelmezetesse a gyermekét, ha tataót mond kakaó helyett. Fontos persze, hogy ne menjünk el egy olyan végletbe, ahol mindig rászólunk a gyerekre, ha hibázik…A szülőket gyakran kérem, hogy figyeljék meg, hogy az adott hang beépült-e már a spontán beszédben.

 

Hogyan látod a szülők viszonyulását a logopédiához? Egy hasznos kis különóra számukra vagy inkább valami kihívás, netán teher?

 

Azt hiszem a munkám talán legnehezebb része, amikor a szülőnek tájékoztatást adok, hogy a gyerekének nyelvi területeken elmaradása van és szüksége van a foglalkozásra. Nem könnyű, hogy úgy tudjam elmondani a dolgokat, hogy az a valóságot tükrözze, de ne bántsam meg a szülőt, ne keltsek benne olyan érzést, hogy ő valamit rosszul csinált és ez azért van. Szerintem egy igazán élethosszig tartó tanulás folyamata, hogy gördülékenyen tudjon egy logopédus a szülővel kommunikálni, hogy tényleg egy partneri viszony legyen.

 

 

Mi lehet ennek az oka?

 

Sokan magukban keresik a hibát, közben sokszor nincs is közük a dologhoz. Azért többen vannak, akik rögtön elfogadják, ők maguk is felismerik a problémát és saját elhatározásból fordulnak szakemberhez.

 

Mi a KidSpiritnél hisszük, hogy minden gyermek szuperhős… És erre igyekszünk is felhívni a gyerekek figyelmét. Mit gondolsz, a gyerekek mennyire önreflexívek ilyen téren manapság?

 

Hát az egyértelmű dolgokkal abszolút, pl. szépen rajzol, énekel… Szerintem az ő szuperképességeik, hogy logopédiára járnak, hogy elfogadják, hogy valamiben kevésbé jók. Mégis heti szinten szembeszállnak a gyengeségükkel, jönnek, csinálják. Ez a leghatalmasabb szuperképesség… Amikor akarja, próbálja, állja a kihívást és még élvezi is.
Én is szeretem felhívni a figyelmüket a fejlődésre, az elért eredményekre, sikerekre. Apróság, de fontos kommunikációs technika erre pl. először a fejlődés, a pozitív eredmények felsorolása és csak utána az olyan dolgok említése, amik még további energiát, ráfordítást igényelnek.

 

És a te szuperképességed?

 

Hogy barát vagyok, hogy meg tudom nyerni a gyerekeket magamnak, ki tudom alakítani azt az elfogadó viszonyt, ahol nincs rossz válasz, megszégyenítés vagy bármi egyéb. Nincs alá-fölé rendeltség a szó klasszikus értelmében. Ő és én egy kis közösség vagyunk. Egy olyan légkört tudok kialakítani, amiben ő boldog, és ahol a nehézségeket ne szégyenként élje meg, hanem lehetőségként az akadályok leküzdésére, ahol ezt a folyamatot még élvezni is lehet

 

Mennyi ideig tart általában egy logopédiai fejlesztés?

 

Van akinek pár hét, van akinek pár hónap, van akinek egy/több év… Annyira szép szerintem  a munkámban, hogy kiszámíthatatlan az egész, hiszen minden gyerek más. Hiába van egy módszertan, mégsem lehet mindenkire ráhúzni azt. Ezért is fontos a rugalmasság. Ha azt látod, hogy egy gyereknél nem válik be, akkor eredménytelen lesz foggal körömmel ragaszkodni a szakirodalomhoz.

 

Elsőként jön hozzád valaki. Hogyan indul egy foglalkozás nálad?

 

Az első alkalommal a legfontosabb, hogy ismerjük meg egymást a gyerekkel. Leülünk egymással szembe, labdát dobálgatva/gurítgatva kérdéseket teszünk fel egymásnak. Ilyenkor elmondom neki, hogy nyugodtan kérdezzen ő is bármit, amit tudni akar rólam, ami érdekli és én is kérdezek róla. Máris van egy olyan légkör, ahol szeretnénk egymást megismerni és nem csak arról beszélünk, hogy miben jó meg miben nem, hanem érdekel, hogy ő kicsoda.

 

És hogyan terelődik a közös munkára a szó?

 

Az előkészítő technika eszközével. Elmondom, hogy miket fogunk itt csinálni. Megbeszélem vele, hogy itt mire számíthat, mik a jutalmak, mikor nem jár jutalom, stb. Ugyanakkor én is igyekszem mindig rugalmasan kezelni, alkalmazkodni ahhoz, hogy éppen akkor milyen napja van. A hosszútávú közös munka során ez létfontosságú.

 

Mik a jutalmak?

 

Pecsétek. Egy órán két pecsétet lehet szerezni, egyiket a házi feladatért, másikat az órai munkáért. Öt pecsét után jár egy matrica. Ezen kívül pedig zizit szoktam vinni az órákra, mivel nyelvgyakorlatokhoz is kiváló, nem utolsó sorban pedig elég jó motivátor. :D

 

Motiváció… Ez is egy fontos kulcsa a személyiségfejlődésnek…

 

Igen, szokták is mondani a szülők, hogy velük otthon nem gyakorol, nem csinálja meg a feladatot… Ilyenkor szoktam is kérdezni, hogy mi az, ami a gyereket otthon motiválja. Meg kell találni azt, ami őt segíti egy ilyen esetben. Lehet például egy táblázatot csinálni hétfőtől vasárnapig és ha összegyűlik a hét pipa, akkor kap valami apróságot. Tényleg nem kell nagy dologra gondolni. Lehet, hogy csalódást okozok ezzel, de én sem csak a lehengerlő személyiségemmel kötöm csak le a gyerekeket, az nem mindig elég. Muszáj ilyen kis trükköket bevetni, mint a pecsét vagy a zizi.

 

(Megjegyzem olyan szintű alázattal és elhivatottsággal, informatív profizmussal tud róla Luca beszélni, engem abszolút meggyőzött lehengerlő személyisége és, hogy csodákat tehet a gyerekekkel.)

 

Téged mi motivál a munkád során?

 

Annak a légkörnek a megteremtése, amit a szuperképességeim kapcsán kifejtettem.

 

Hogyan ellenőrizhetik magukat azok a felnőttek, akik bizonytalanok abban, hogy beszédhibájuk van-e?

 

A környezet visszajelzésein kívül szerintem máshogy nem igazán lehet ezt megállapítani. Érdemes logopédushoz fordulni inkább, ha kétségei vannak az embernek és szeretne tökéletesíteni a hangképzésén.

 

Ha egy mondatod, jó tanácsod most minden szülőhöz, leendő szülőhöz célba érne, mit mondanál nekik? :) 

 

Talán három gondolat. Az első kettőt csak említés szintjén, mivel azokat az interjú során kifejtettem. Az egyik a digitális tudatosságra való odafigyelés, a másik a helyes cumisüvegválasztás, illetve annak időben történő elhagyása.
És a harmadik, amit bár nem említettem, kiemelten fontos, hogy figyelje minden szülő a gyermekét, és nevelje tudatosan orron át történő légzésre. Gyakran lélegeznek a szájukon keresztül a kisebbek, amit nem csak a nyelv helytelen tartása miatt fontos elkerülni, hanem egészségügyi szempontból is. Míg az orron keresztül egy melegebb levegő jut a szervezetbe és a kis szőrök megszűrik a levegőt, addig a szájon át történő légzés során ez nem tud teljesülni, így sokkal gyakoribb a megfázás, vírusos megbetegedés is.