Nyugdíjba vonult tavaly a KidSpirit egyik alapítója. Vajon ezen döntését hogyan befolyásolta Oprah Winfrey vagy épp a kutyusok iránti rajongása? Vagy épp miként függ össze a pszichológus, Csíkszentmihályi Mihály személye és a KidSpirit? Ha kíváncsiak vagytok, akkor olvassátok el Flóra következő bejegyzését, amelyben elárulja majd 2020 (vagy az évtized) legfontosabb felfedezését IS. :)

Nem tudom Veletek előfordult-e már, hogy azt érzitek nem vagytok a helyeteken. Nekem ez az érzés 2019 őszén erősödött fel. Először nem tudtam megfogalmazni mi lehet az oka, csak azt tudtam, hogy nem érzem azt, amit arany korszakaimban érezni szoktam, mégpedig, hogy én vagyok a világon az egyik legszerencsésebb ember. (És igen, ezt lehet huzamosabb ideig érezni nem csak a szerelemben… :))

Aztán eljött a pillanat újragondolni mindent. Akkor határoztam el, hogy nyugdíjba megyek és innentől kezdve csak és kizárólag olyan dolgokkal foglalkozom, amik örömet okoznak. Ez persze nem jelentette azt, hogy a kulimunkát ne csinálnám meg, hiszen minden munkának vannak könnyebb és/vagy szórakoztatóbb részei és nehezebb, fárasztóbb időszakai, feladatai. De mégis átkereteztem a munkát, a mindennapokat, azt, hogy ki vagyok ebben a történetben én.

Íme a legfontosabb tanulságok, amiket megtanultam azóta. Következzenek a tippek, trükkök, praktikák pályaváltóknak, megújulóknak, önelemzőknek. Következzen a KidSpirit története az én szemszögömből.

Önazonosság

Oprah Winfrey az egyik legnagyobb szószólója annak, hogy az embernek csak olyan dolgokat érdemes vállalnia, amelyben önazonos tud maradni. Azért lássuk be, az nem annyira egyszerű… Kezdjük azzal, hogy az önazonosságnak feltétele egy magasfokú önismeret. Szerintem egyáltalán nem könnyű megfogalmazni, hogy Te ki vagy. Lehet ezt úgy is csinálni, hogy megmondod ki NEM vagy. Vagy akár úgy, ahogy én csináltam, összeszedtem mi tesz boldoggá: Kaja, kutyusok, tanítás, találkozások, Olaszország, kutyusok – ja ez már volt… Nem tartott sokáig, míg végiggondolva a karrierutamat rájöttem a tanítás adja számomra a legnagyobb szabadságot.

És itt jön a legfontosabb tanulságom: az önazonosságban, tehát ha megtalálod azt a munkát, amiben a leginkább kiteljesedik a személyiséged, akkor megtapasztalod a szabadságot. Ez adja nekem az igazi motivációt, hogy a munkámban ki tudom fejezni a gondolataimat. Azt érzem részese vagyok egy nagyobb jónak.

Ehhez kapcsolódóan csak úgy itt hagynám az Ikigai diagrammot, ami szerintem remekül szemlélteti a hivatás megtalálásának optimumát.

Így született meg az az elhatározás, hogy újra oktatással, gyerekekkel, oktatásszervezéssel szeretnék foglalkozni. Ez volt a KidSpirithez vezető út első lépése.

Bizalom

Kicsinyke életem során megtanultam, hogy a bizalom mindennek az alfája és omegája. A pszichológusommal is visszatérő téma ez. (És igen, járok=néha megyek pszichológushoz, sőt, én csak ajánlani tudom: olyan ez mintha a léleknek lenne személyi edzője.) Bízni nem mindig könnyű, néha nem is tűnik fel, hogy a bizalmatlanság, azaz a félelem mennyire fékezhet minket. A bizalomnak először a sokak által vitatott formáját emelném be: az önbizalmat.

Azt hiszem az a hozzáállásom, hogy „mindenképpen lesz valahogy” és az, hogy „miért ne” tudattalanul is belevittek a vállalkozó szerepbe. Korábban is kacsingattam ennek irányába, de az önazonosság adta felfedezésem annyira misszióbuzgóvá tett, hogy fel sem tűnt, hogy ez történik. Elkezdtem végre a vágyaim alapján döntéseket hozni, nem a félelmeim alapján cselekedni, a biztonságra törekedni.
A bizalom másik / többi fele is fontos része volt a személyiségfejlődésemnek: bizalom a kollégáimban, bizalom a jövőnkben, bizalom a rajtam kívül álló tényezőkben. És hát lássuk be, ez a 2020 Covid rögtön intenzívvé tette a bizalom gyakorlásának képességét. Azt is megtanultam, hogy a nyugodt bizalom nem egy állandó érzés, nem egy adottság vagy állapot. Vannak benne elbizonytalanodások, megtorpanások. De ez nem baj, engedjük meg magunknak ezeket. Viszont jó, ha van egy jól bevált gyakorlatunk arra, hogy visszaállítsuk a nyugalmi állapotunkat, a bizalmi origónkat. Nekem ebben a (újra)tervezés és összegzés szokott segíteni.

Fókusz

A fókusz elengedhetetlen számomra még akkor is, ha néha igen nehéz fenntartani. A fókusznak számtalan vetülete van:

Fókuszáltan munkát végezni, nem párhuzamosan több dolgot csinálni, nem piros lámpánál e-mailezni, hanem egyszerre csak egy dologban elmerülni. Az okosok azt tanítják, hogy a mindfulness állapota is könnyebben kialakul, ha egyszerre egy dologra fókuszálunk.

A fókusz fontos abban is, hogy ne hagyjuk, hogy a lelkesedésünk egy-egy ötletért letérítsen az eredeti utunkról. Tehát nem csak a fókusz élesítése, de a megtartása is kulcsfontosságú a célok elérése érdekében, ami nálunk a KidSpiritnél is megjelent.

Persze nem mondhatom, hogy a tavalyi sok váratlan ne írta volna újra és újra és újra a missziónkat és víziónkat (és talán ez egy formálódó vállalkozásnál talán normális is), de fontos tanulság volt a számomra, hogy ha elhatározunk valamit, alkotunk egy stratégiát és rendelünk hozzá egy határidőt, akkor nem szabad hagynunk, hogy az erőnket szétforgácsoljuk más, újabb ötlet megvalósítására vagy tökéletesítésére.

Célok

Valahol egy picit a célok megfelelő meghatározása is a fókusz egyik értelmezése. Csíkszentmihályi Mihály is azt tanítja, hogy akkor lehet a Flow érzését elérni munkavégzés közben, ha a feladat, amit végzünk épphogy lábujjhegyre kényszerít minket. A KidSpiritnél is igyekeztünk mindig ezt szem előtt tartva alkotni, teremteni, minél több gyereknek mosolyt ajándékozni.

A másik fontos tanulságom a célok meghatározásánál – ami nekem a bizalom stabilizálásában is mindig segít – az a vizualizáció. Ugye az már elterjedt tanítás, hogy ha elképzeljük részleteiben azt, amire vágyunk, megéljük a vele járó érzéseket, akkor lényegében „megrendeljük az univerzumtól”, az tehát minden bizonnyal meg fog velünk történni.

Én nem feltétlenül emiatt szoktam eljátszani a jövőbeli énem gondolatával, hanem a motivációm szinten tartása és a céljaim megfogalmazásának pontosítása miatt. Ha mosolyog a lelkem olyankor, amikor elképzelem magam 1, 3 vagy 5 év múlva, akkor tudom, hogy mihez kell igazítanom a megvalósítás mérföldköveit, melyik irányba kell haladnom.

Emberi kapcsolatok

Végül, de nem utolsó sorban nagyon sokat tanultam az emberi kapcsolatok erejéről. Előfordult, hogy nyugtalanított egy ki nem mondott érzés. Vagy felvillanyozott egy sziporkázó találkozó. Esetleg megmosolyogtatott néhány gyerekbeszólás. Egy biztos, a munkám motivációja, tárgya és miértje is az emberek. Mindennapi motiváció, hiszen azért csináljuk, hogy minden gyereknek és szülőjének
adjunk valami elgondolkodtatót, sorsfordítót, egy szép emléket, boldog pillanatokat. Szerencsések vagyunk, hogy azonnal kapunk egy őszinte visszacsatolást a munkánk eredményességéről.
Másrészt pedig hiszem, hogy a KidSpirit erejét az emberek jelentik. A lelkesedés, a szakmaiság, a közösség, az egyéniségek, mind a tevékenységünk motorja, cégünk lelke.

Érdemes megtalálni, hogy kiből tudunk erőt meríteni, ki motivál, ki nyugtat meg és csupa olyan figurával körülvenni magunkat, akivel jó érzés dolgozni.

Plusz egy tanulság:

És mégis 2020 (vagy az évtized) legfontosabb felfedezése mégis az, hogy válasszuk ketté, hogy mit tudunk kontrollálni és mit nem. Mert amit nem tudunk befolyásolni, azon kár aggódni. És sose feledjük, egy dolgot viszont mindig meg tudunk változtatni, az pedig a hozzáállásunk. Tehát ismerjük ki a lelkünk kapcsolóját és ne féljünk azt állítgatni.