Mivel töltsük hétvégénket egy fárasztó hét után? Szeretnénk, hogy a gyerkőcök ne csak a tv előtt a kanapén töltsék a teljes napot? Akkor irány a természet és ha már kint vagyunk akkor járjunk nyitott szemmel, hiszen megannyi apróság rejtőzik, amelyet hazaérkezés után egy kézműves program keretein belül kiválóan alkalmazhatunk. Sári, mint tapasztalt túrázó és kreatív ember, javasol néhány úti célt és az összegyűjtött kincsek felhasználására is ad ötletet.

Mindig jó érzéssel tölt el, amikor olyan szülőkkel találkozom, akik már gyermekeiket egészen pici koruktól fogva viszik túrázni, kirándulni. Hiszem, hogy számtalan olyan közvetett értéket tanulhat el a gyermek egy-egy ilyen program alkalmával, ami aztán egész élete során meghatározó lehet.

Nincs is annál nagyobb kincs, mint amikor a munka stresszes világában élve ott lapul a zsebedben egy recept a mindfulnessről, az elcsendesedésről, a feltöltődésről. Erre a világra való rácsodálkozás élménye sokaknak csak felnőttként adatik meg. Ennek hátránya, hogy sokkal nehezebb már idősebb fejjel, a szokások megszokott rendszerében egy-egy szemléletformálódáson átesni.

Gondoljunk csak bele…

Péter, felsővezető, aki felismeri a stressz káros hatásait életében. Rákeres az interneten a stresszoldás lehetőségeire és megtalálja a kirándulást, mint opciót a  mindfulness-élmény elérésére. Nem csoda, hogy Péter sétálás közben azon kezd gondolkodni “Jó-jó, de mikor felejtem már el a munkát…? Milyen szép színes így ősszel az erdő. Hány kilométernél járok? Ez vajon már a mindfulness…? Basszus, trackert kellett volna indítanom…”

Nem nehéz belátni, hogy ehhez képest mennyivel nagyobb előnnyel indul az a felnőtt, akinek már 5-6 éves kora óta megvan az a szuperképessége, hogy tudja hogyan kell a pillanatot megélni, milyen is a természetben való kikapcsolódás élménye, tudja mire számíthat. Felmerülhet a kérdés: nem unja meg akkor hamar? Úgy vélem, hogy sokkal inkább egy pozitív értelemben vett kiszámíthatóság az, amit a gyermek képes így elsajátítani. Ki akarna értékesebb kincset adni gyermekének, mint egy jó szokás rutinját?!

Na persze… Az ideák világában ez egy szép történet. Elfárad, unja, éhes… Mégis hogy?! Egészen kisgyermekkorban sehogy, de ezzel nincs is semmi baj. Hordozóval, nyakban… Már az is élmény lehet számára is. (Arról nem beszélve, hogy szülőként sem kell feltétlenül lemondani az efféle kalandokról, csak kicsit alkalmazkodni kell tudni…) Nagyobbaknál pedig a legkézenfekvőbb módja lehet, ha közösen kitűzünk egy célt a gyerekekkel, ami szorosan kapcsolódik az adott túrához. Bármilyet, ami segít átlendülni azon az első viszonyulásán, hogy nincs kedve vagy elfáradt a túra első 20 percében…

A célt már otthon érdemes meghatározni, többször elismételni. A túra célja lehet a kilátóba feljutás vagy valami kézzel foghatóbb, például egy őszi kincses doboz elkészítése. Ez utóbbihoz szolgáltunk is egy komplett programajánlóval, ezt olvashatjátok alább.

A családi kirándulás gyerekfejjel monoton sétnak, hiábavaló fárasztó programnak tűnhet. Kivéve ha a programhoz kapcsolódik egy kis kincskeresés és azt követően egy izgalmas kézműves projekt. A gyerekként rávezethetjük a túrázás szerethetőségére más módokon is, nem feltétel a kihívás-hajhász, saját-határok feszegetéséből sportot űző mentalitás. :)

Idővel, ha képes rákattanni a természet által kínált mindfulness élményre, akkor nagyobb korára már nem lesz már kérdés a “Miért?”…

Addig is azonban jöjjön tehát a fent említett doboz-projekt. Első lépésben szükségünk lesz sok-sok különböző falevélre. A legjobb, ha mindenféle őszi színből és formából van bőséggel. (Ezeket akár le is préselhetjük könyvekkel, amiből később fantázia-tréning jelleggel jópofa képeket készíthetünk…) Gyűjthetünk mellé mindenféle mást is. Terméseket, esetleg ágakat… A túra végére ha van mindenből elegendő és van még rá energiánk, neki is láthatunk az őszi kincses dobozunk elkészítéséhez. Az erdőben gyűjtött apróságokon kívül szükségünk lesz egy csomagolópapírra, ragasztóra, temperára és ecsetekre, vizestálkára. Az elkészítés pontos menete itt tekinthető meg videós formában.

Íme néhány helyszín-javaslat listába szedve, ahol kilátó is, sok szép színes falevél is biztosan megtalálható. A túrára való elindulás előtt érdemes ellenőrizni a kirándulás hosszát, szintkülönbséget, hogy képességeinknek megfelelően tudjuk kiválasztani az útvonalat.

Egyik kedvenc vidéki túra-helyszínem a nagymarosi Julianus-kilátó. A Hegyes-tetőről belátni az egész Dunakanyart, meseszép, ám igényel némi edzettséget.

A Budapesthez eggyel közelebb fellelhető a Budai-hegység legmagasabb pontján tornyosuló Csergezán Pál-kilátó, amely Páty, Nagykovácsi és Telki hármas határán helyezkedik el.

Szintén a Budai-hegységbe tartozik a János-hegyi Erzsébet kilátó, amelynek elhelyezkedése különösen kedvez kisgyermekes családok számára. Közvetlen környezetében található a Libegő, a Gyermekvasút és 1-2 szép játszótér is.

Végezetül még két Hármashatár-hegyen megtalálható két kilátót ajánlanék. Az egyik a hegy 495 méter magas csúcsán ékeskedő, nem mindennapi kilátó-formát őrző Guckler Károly kilátó. A másik, és egyben rövid felsorolásom utolsó ajánlása a könnyedén megközelíthető, alacsonyabban fekvő Látó-hegyi Árpád kilátó.

Én személy szerint már mindezen útvonalakat bejártam számtalanszor, mégis vonz mindig minden évszakban az erdő. Az őszi színek különös csodálatba tudnak ejteni rendületlenül évről évre. Egy ilyen mindfulness kikapcsolódás során gyűjtött termések, falevelek felhasználásának pedig korosztálytól függetlenül, csak a képzelet szabhat határt…